MIT campus

Vacsora el?tt viszont gondolom megérkezik Azumi ajándéka is. Amit gyorsan igyekszem átadni neki, szépen, illedelmesen, 2 kézzel, mosolyogva. Természetesen az én Azumimmal közösen. Mivel gondolom ehhez jelzik, hogy megérkezett, még az elbúcsúzás el?tt átveszem, behozom, és átadom.

- Azumi, remélem elfogadsz egy ajándékot egy baráttól... - mivel nem nagyon tudok alkalmat megnevezni, nem is nagyon tudom mivel vezessem el? a dolgot, de szerintem így is értékeli.

Lassan már indulnotok kellene, amikor az egyik biztonsági ember [egy masszív, kötélizomzatú fekete fickó] odalép a társasághoz és közli, hogy neked és Azuminak küldeménye érkezett a közeli támaszpontról, illetve, hogy az eddigi vizsgálatok szerint az illet? az akinek állítja magát és tényleg küldeményt hozott. Eszerint Lexi módszere a Keisinger családtól sem idegen, csak ?k nem személyesen csinálják ezt. Valószín?leg az utolsó nevel? is közrejátszott a dologban, akinek a kedvéért a professzor még az aknaszed? bakancsát is fölvette, amikor szó szerint kirúgta. [A professzor utász volt a német seregben és egy kisebb mal?r rendezésére sorozták be. Egy képen, amit a katonatársai készítettek, láthattátok lila, neonzöld, vérvörös és sárga foltokkal tarkítva is, mintha ez a terepszín cirkuszi verziója volna. Az volt az els? aknaszed? képzése.] Kimentek és átveszitek a csomagot, majd visszamentek átadni.

-"Nekem?" képed el Miyazaki, gyanítod ? már a csomagról fölismerte, hogy mi lehet az, a stílusról, hajtogatásról, vastagságról ugyanis föl lehet, márpedig egy tradicionális öltözetet akkor is úgy fognak becsomagolni, ha tényleg bórszálból készült, vagy szén-nanocsövekb?l, mint ez a fajta. Nagyon illedelmesen köszöni meg, mintha tényleg kardot kapott volna a földesurától, hisz ezt visszautasítani nagyon nagy illetlenség volna, ahogy nem viszonozni is az, amit ha jól sejted nem majd fog tudni egy ideig megtenni. Keisinger asszonynak viszont már el kell mind az illemet magyarázni, amit érdekl?dve hallgat végig [és végre megérti, hogy ez nem megalázkodás, vagy valami ilyesmi], de akkor már a ruháról is el kell mondani egyet s mást, de a márkár?l is, hogy miért illet?dött meg t?le annyira Azumi, hogy mi a különbség az eredeti és e között, hogy hogyan kell azt viselni, s?t, azt Watanabe kisasszony javaslatára még meg is tudjátok mutatni és így Miyazaki is föl tudja próbálni [és végre kiszabadulhat a fodros-csicsás nyugatias n?i ruhából].

Amikor felpróbálta akkor megcsodálom benne, és nem csak az arcára figyelek oda, hanem az illatfelh?re is.

- Bízom benne, hogy tetszik. - Jegyzem meg

A válasza után:

- Remélem a finom sütemények után még van kedved a finom halvacsorához? - Teszem fel a kérdést, s ha már mindent elmagyaráztunk igyekszem miel?bb visszajutni az étterembe

----

Az étterem felé vezet? úton megpróbáljuk felhívni Lexi-t, de hagyom Crystal-t beszélni, ha nincs semmi különös.

----

Ott megérkezve:

- Szia Angelique, elnézésedet kérem, hogy korábban úgy elrohantunk. És bár most a vacsorához talán a csúcsid? van, bízom benne azért kapunk még asztalt.

Gyorsan elmagyarázom neki a helyzetet. Megjegyezve, hogy van akit be is szeretnék mutatni neki, van akinek a legjobb csemegékb?l van szükség vigasztalásra. Mikor a séf asztalához vezet minket, már tudom nem végzünk egyhamar. S azt is, hogy mindannyiunkra sok szempontból nehéz este vár, még akkor is, ha a korábbi süteményezést nem számoljuk.

- Az ifjú hölgy akinek vigasztalásra van szüksége, nem t?nik igazán szomorúnak, bár a korábbi ittlétetek alatt még szomorúnak t?nt - Jegyzi meg.

Meg se várva a választ folytatja a tervezett menü felsorolásával.

- Azt hiszem a mai gasztrotúránkat a felkel? nap országának egy különlegességével kezdeném, majd egy kis curry-s csirkés csemegét javasolnék, majd pihentet? jelleggel pár különleges szendvics falatkát, s ha már említettek egy német nevet a hölgyek, akkor úgy gondolom belefér egy kis bajor válogatás, és végül a ház egy speciális palacsinta kollekciója édes és sós palacsintákból. - Jegyzi meg

Az utóbbiak kapcsán mindenkinek jut 6 palacsinta. 1 "hortobágyi" a klasszikus sós palacsinta bemutatására, egy lazacos, és egy rákos, valamint 3 édes palacsinta (egyik flambírozva) s az sem baj, ha ezzel "hajnalig" sem végzünk, hallatlan odaadással diktálja belénk az összes fogást. Ha már halat említettem a szendvics is halas, kaviáros jelleg?, apró katonák sokféle íz kompozícióval. Az étkek közül 2 van ami nagyobb adag, a bajor válogatás (kolbász, klasszikus sonka, cipóban sült csülök, stb) valamint a palacsinta.

Mindegyik biztonságos ilyen alapossággal elkészítve, még a "japán specialitásként" említett gömbhal is.

Amikor már mozdulni sem tudunk, de nagyon indulni kéne, akkor még hol azt tudakolja udvariasan, hogy ízlett-e a vacsora mindenkinek, hol pedig azt, hogy kérünk-e még valamit.

A vacsora alatt igyekszem a vendégeimre figyelni, nem tudom milyen lesz a fogadtatás.

Amennyire oda tudsz figyelni az illatfelh?re, inkább semlegesnek veszed, amolyan "legyen valami, de ne túl sok minden, mert ezzel még nem tudok bánni" módon sikerült neki összehozni valami alapot. Eszerint valami egészen mást használhat és nem ilyen mintákat. Ha olyat használna valószín?leg gyakorlatból menne neki a dolog, így viszont se a te segítségeddel, se Wilhelmina dicséreteivel nem tud mit kezdeni, csak megkavarodva szagolgatja hol az egyik parfümöt, hol a másikat, próbálva valamit összerakni bel?le összhatásként. [Macska ki tudja miért, de sikeresen kiválasztja az összes lököttet magának, így a furcsa foglalkozások, hobbik és érdekl?dési körök náluk alapnak számítanak. Ezen így meg sem lep?dsz, viszont azt megfigyelve, hogy milyen gonddal figyel oda Azumi az illatokra azoknak a helyére, er?sségére, összhatására, már sejted, hogy mivel is foglalkozhat puszta érdekl?désb?l. Nem riporternek volna ? kiváló, hanem parfümkészít?nek.]

-"Persze, nagyon szép, csak még "üres". Tudod, a dolgok id?vel hozzád n?nek, ha kibírják addig. Szerintem egészen máshogy nézne ez ki akkor, ha te használnád mondjuk pár évet, és akkor is ha Watanabe szan használná. Akkor is, ha a kezelés mindenütt azonos." Itt megjegyzed magadnak, hogy barát vagy nem, rangban elvileg szamát kellett volna használnia, ha ragaszkodik a hagyományokhoz, a társadalmi osztály miatt, de ezek szerint odahaza a sámán valahol az egekben lehet. A jinja mikok esetében ez alap, a kuchiyose mikok esetében viszont ez neked új. Mindig tanul az ember valamit.

-"Nem baj, majd id?vel hozzám n?."

~~~~~~~

A hívásból nem lesz semmi, ugyanis Dee Dee szerint egy bizonyos polkovnyik [ezredes], név szerint Borisz Zaharovics Nekraszov szerint a bázisra csak vész vagy hivatalos hívás mehet be azonnal, a személyeshez id?pontot kell foglalni, a kifelé hívást pedig kémkedésnek veszik. Mindenesetre az ezredes szerint Lexi jól van és személyes okokból tartózkodik a bázison, akármikor elmehet [nem fogoly vagy túsz].

- Személyes okok... DeeDee, hány darab 12 példányos papírt kell ott hibátlan oroszsággal kitölteni egy temetéshez? - Teszem fel a kérdést, amikor Crystal hallja a választ.

Felvetem a kérdést mintegy poénból. Igazából [i:2cec66qc]én[/i:2cec66qc] még nem er?ltetném az id?pont foglalást, vagy a hivatalos utat, de Crystalnak kell eldöntenie mennyire sürg?s, mindenesetre kicsit [i:2cec66qc]furcsának[/i:2cec66qc] érzem a dolgokat. Egy id? után viszont megjegyzem:

- Szerintem ezek azt is kémkedésnek veszik, ha valaki a kelleténél több személyes hívást fogad. Tedd hozzá Lexi kíváncsiságát, és csak küldjünk neki üzenetet legfeljebb.

A választ a 12 példányos nyomtatványokról természetesen tudod kérdés nélkül is: amennyit szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy megfelel?en leprofilozzanak, és amennyi alapján már rituálisan is nyomon lehet követni. Amikor ugyanis elunod, vagy elmaszatolsz egy tintafoltot, vagy mérgesen rácsapsz a huszonharmadik példányra, az már mind hagy valamennyi nyomot. A hatvanadik után lehet, hogy már er?sen elunod, vagy fölhúzod magad rajta, ami már er?sebb nyomot hagy.... és így tovább. AZ üzenetküldésre meg azt a választ kapod, hogy lehet?leg azt sem kéne, mert ha az a lány annyira kíváncsi és annyira nem tör?dik a normákkal, könnyen történhet a díszsort?znél valami baleset, mondjuk egy töltény, ami nem vak volt és pont fölülr?l találta fejen Lexit. [OOC: Accident ability]

~~~~~~~

Igaz említetted a gasztrotúrát, de ennek a dolognak az igazi jelent?ségét akkor fogják föl, amikor a kóstolók tényleg nem nagyon akarnak véget érni. Egyetlen szerencsétek a Frau Keisingerrel való találkozás, aminek az okán ki tudjátok magatokat id?r?l id?re menteni a kulináris overload határán, ezt ugyanis egyszer?en lehetetlen végigenni, még munkamegosztásban minimális adaggal számolva is. A másik szerencse a ti szempontotokból ott van, hogy a japán jelleg? ételek kerültek el?re.

A fogadtatás igen kedvez?, hisz még Crystal is evett halas dolgokból, s?t, még meg is dicsérte ?ket, pedig saját bevallása szerint nem szereti a halat. [Gyaníthatóan az antiszociálisan halszagú és szinte vegyszerre hajazóan glaubersó íz? new englandi dolgokat nem szereti, de ezt nem csodálod. A büdös és keser? halat senki sem szereti. Illetve biztosan van olyan aki igen, hisz már a római id?kben is fogyasztottak garumot, liquament és allecet, na meg Japánban is van aki megeszi mondjuk a shiokara nevezet? förmedvényt, aminek a szagával vallatni lehet, vagy mérföldekre el lehet ?zni bárkit.]

Az össz probléma , ami egyébként még föl sem merül, az a mostani hirtelen jött kultúrsokk. El?ször a német oldalról, aztán ez a gasztronómiai "techdemo", ami bár az egybehangzó vélemények szerint nagyon is jóra sikeredett, azért nemcsak elkészíteni, elfogyasztani is munka. Ha jól sejted Azumi képében szereztél egy újabb h?séges vásárlót, míg Miyazaki Azuminak ha jól sejted afféle különleges alkalmakra való helyet találtál, de Crystal is úgy nyilatkozik, hogy ide akár minden nap szívesen eljönne, és a végén olyan kerek lenne, mint egy görögdinnye.